„A valóság mesés elemeiből indulok ki.” – Varró Zsuzsival, a Senki malaca szerzőjével beszélgettünk

„A valóság mesés elemeiből indulok ki.” – Varró Zsuzsival, a Senki malaca szerzőjével beszélgettünk


interjú01Új interjú-sorozatunkban egymást kérdezik a Világvége alsó mesegyűjtemény szerzői. Az első interjú végén Tamás Zsuzsa, a Rókaríkatófű című mese szerzője arról érdeklődött Elekes Dóránál, hogy két fiú anyjaként milyen extra igényekkel találkozik meseolvasás közben. Elekes Dóra pedig arra volt kíváncsi, vajon honnan ered Varró Zsuzsa, a Senki malaca szerzőjének nyelvtörténészi vonzalma?

A Senki malaca tele van gyönyörű, ízes, török hódoltság korabeli fordulatokkal. Eleinte nem is tudtam eldönteni, hogy ezek mind létező fordulatok-e, vagy egy részük zseniálisan eltalált, törökös halandzsa. Honnan ez a nyelvtörténészi vonzalmad, és hogyan gyűjtöd a szavakat? Egyáltalán, hogyan dolgozol?

Azt hiszem, egy-két olyan szó vagy fordulat van csak, ami, úgymond, az én leleményem, a többi mind létező – én mindig a valóságból indulok ki, a valóság mesés elemeiből, legyenek azok szavak, fordulatok vagy bármi egyebek – ahogy pl. az ezeregy oszlopos ciszterna is – amibe a török császár a malacot belevetteti – egy létező hely Isztambulban.

A nyelvtörténészi vonzalmam a nyelvtörténészi mivoltomból ered, és viszont.
Nagyon érdekelnek a szavak, a történetek, és a szavak története, a nyelvtörténetnek pedig elsősorban a kulturális aspektusai; a diplomamunkámat is nyelvtörténetből írtam. Szenvedélyesen gyűjtöm a szavakat, jártamban-keltemben, olvastamban; állandóan vadászok és gyűjtögetek és bányászok és böngészek, mindig és mindenhol, utcán, boltban, villamoson, olvasmányaimból, szótárakból és szószedetekből. Aztán az így összegyűjtögetett kincseimet igyekszem tetszetősen elrendezgetni, másokkal megosztani. Sokat kutatok, sokat gyűjtögetek, és aztán végtelenül sokat szöszölök. Az egyik legnehezebb, hogy aztán az így összegyűjtögetett szó-kincseim túlnyomó részét kihagyjam a végső változatból és eldöntsem, mi maradjon; ez nem megy olyan jól, mint kellene. A szóöröm hajt engem is.

A mese A gyémántkrajcár és A prücsök krajcárja mesék nyomán íródott. Miért éppen ezek a mesék szolgáltak kiindulási pontul a Senki malacához?

Amikor megkaptam Kertész Edinától a felkérést, ez – A gyémántkrajcár – volt az első mese, ami eszembe jutott. Voltak más ötleteim is – sőt, meg is írtam egy másik mesét a Macskacicó alapján –, de mindig ehhez tértem vissza, nem tudtam tőle elszakadni. Fontos alapmesének tartom, amiben a kicsi, a kiszolgáltatott szembeszáll a naggyal, a hatalommal, és visszaveszi, ami az övé, kvázi kiáll a jogaiért – ez most nagyon megfogott. A prücsök krajcárkájában ugyanez a kiindulópont, csak ott a prücsöktől elveszik a krajcárt, és kész, így járt. „Csak így bánnak a szegénnyel, csak így bánnak a szegénnyel”, mondogatja a végén. De máshonnan is merítettem, pl. Aesopustól, Arany Jánostól és Parti Nagy Lajostól (A portugál csibe c. meséből, ami ugyanennek a mesének a portugál változatából készült átirat.) Szóval ez a motívum, ez volt, ami annyira megfogott, ezért választottam.

senki malaca_02Ahogy arra már Elekes Dóra is rávilágított, valóban különleges szófordulatokat használsz a mesében. Mennyi kutatómunkát, utánajárást igényelt részedről az, hogy a mese nyelve autentikus legyen?

Azt nem tudom, hogy mennyire autentikus ez a nyelvezet, szerintem azért stilizált is. Mindenesetre szokás szerint elég sokat kutattam, és főleg rengeteg népmesét olvastam, rengeteg Benedek Elek mesét, meg más népmeséket is. Ez a népmesei nyelv amúgy, szerintem elég természetesen tud jönni mindenkiből, annyira alapvető része a kultúrának.

Tesztelted a mesét otthon? Amennyiben igen, a reakciók alapján szoktál változtatni a mesén?

Az ötleteimet szoktam tesztelni otthon, a családon, persze, és figyelembe szoktam venni a reakciókat is – főleg a gyerekeknek nagyon érdekes szempontjaik, meglátásaik szoktak lenni. A kész szöveg tesztelésére viszont már csak utólag szokott idő lenni – erre a mesére, amikor elolvastuk nekik, azt mondták, hogy hát, ezt már ismerték, de azért jó volt.

Miért különleges számodra a két mese, melyek a Senki malaca alapjául szolgáltak?

Gyerekkoromban is szerettem ezt a mesét, A gyémántkrajcárt, ez egy fontos mese nekem, amiben, mint már szó volt róla, a kicsi, gyenge, kiszolgáltatott szembeszáll a naggyal, erőssel, hatalommal bíróval, nem hagyja magát, és tűzön-vízen át visszaszerzi a jussát. Ez volt itt nekem a legfontosabb, a gyémántkrajcár mint metafora, mint szimbólum, nem a konkrét tárgy a fontos, ugye, el is veszíti a malac a végén, hanem az elv.

A narratíva mely része ragadott magával a legjobban? A saját és a két másik mesében egyaránt. 

Nem a narratíva, hanem ez a motívum, amiről szól, az ragadott magával. Nagyon megérintett az aktualitása – de modern környezetbe helyezve modernebb nyelvezettel csak az aktuális, már-már aktuálpolitikai aspektusa domborodott volna ki. Úgy éreztem, az ennél univerzálisabb mondanivalóját jobban szolgálja, hordozza a régiesebb, „autentikusabb”, autentikusabbnak tűnő nyelvezet. Ezt nagyon élveztem egyébként, nagyon jó, magával ragadó volt elmerülni ebben a népmesei nyelvben és világban. A másik, amit érdekesnek és fontosnak tartottam, talán mert kulturális antropológiát is tanultam, az etnográfiai vonatkozások voltak – hogy a törökök, a török hódoltság nyomai és emlékei mennyire maradtak meg, mennyire lelhetők fel a magyar folklórban (népmesékben, balladákban, népdalokban, szólásokban és mondásokban) és az irodalomban. De ezt csak épp felvillantottam itt, jelezni, tudatosítani akartam.

Most te teheted fel kérdésed a Világvége alsó egyik, általad választott szerzőjének. Mi lenne az, és kinek tennéd fel?

A gyerekekkel az egyik kedvenc mesénk a kötetből A kockán nyert princess. Mészöly Ágnestől szeretnék kérdezni valamit, aki főleg kamaszoknak szokott írni regényeket.
Nagyon megörültem neki, mondhatni reménnyel töltött el, hogy talán lehet, lehetséges az átjárás a számítógépes játékok, a virtuális világok és a mesevilágok között. Neki mi erről a véleménye, hogyan látja ezt?