„A gyerekeknek szóló részek mellett a felnőttek is kapjanak kikacsintásokat.” – interjú Vig Balázzsal, a Szebb egy fokkal az ördögnél szerzőjével

„A gyerekeknek szóló részek mellett a felnőttek is kapjanak kikacsintásokat.” – interjú Vig Balázzsal, a Szebb egy fokkal az ördögnél szerzőjével


Lassan a végéhez közeledik a Világvége alsó című mesegyűjteményünk tizenegy kortárs szerzőjét bemutató interjú-sorozatunk, melynek keretében már olvashattátok Tamás Zsuzsával, Varró Zsuzsival, Elekes Dórával, Mészöly Ágival, Gimesi Dórával, Molnár Krisztina Ritával és Nyulász Péterrel folytatott beszélgetéseinket. Nyulász Péter, a Két kör borsöröcske mese szerzője úgy döntött, Vig Balázshoz, a Szebb egy fokkal az ördögnél mese írójához intézi kérdését.

A mesédben a vándor hirtelen betoppan egy faluba – és ez veled is gyakran megesik, hiszen rengeteget járod az országot. Előfordult már, hogy “puha seprűvel találkoztál”? Azaz, akadt-e, ahol nem fogadták szívesen a kortárs meseírót, avagy ahova te magad nem szívesen térnél vissza?

Szebb_egy_fokkal_az_ordognel_A gyerekekkel való első találkozás alkalmával az előadók általában azt szokták kiemelni, hogy a gyerekek „csillogó szeműek” voltak, és „elvarázsolta őket” a mese. Szerencsére legtöbbször ez így van, de a nagy számok törvénye alapján, ha valaki sokat tartózkodik vándorúton, érhetik másfajta élmények is. Mivel a könyvbemutatóimon gyakran öltök mesei karaktert fogorvosként, bajuszos uraságként, vagy kalózként, nem igazán szerencsés, ha nekem kell a mesélés mellett fegyelmet is tartanom. Az egyik könyvbemutatómon ketten összeverekedtek, és a tanító nénijük sírva kirohant a teremből. Ekkor kénytelen voltam kibújni a félős fogorvos karakteréből, hogy elbeszélgessek kicsit a gyerekekkel. De ilyen élmények után sem mondom, hogy nem térnék vissza ugyanoda. Esetleg azt javasolom, hogy kisebb létszámban, több tanító jelenlétével ismételjünk.

De ha valaki amiatt aggódna, hogy egyes településeken transzparensekkel tiltakoznának a helyiek a kortárs meseírók ellen, akkor a válaszom egy megnyugtató nem.

Te is azon szerzők közé tartozol, aki nem egy már létező népmesét írt újra, hanem teljesen sajátot. Mi inspirálta a Szebb egy fokkal az ördögnél mesédet?

Nagyon nehezen írok felkérésre, előfordul, hogy egyszerűen nem mozdul rá az agyam egy valaki más által meghatározott témára. Szerencsére Kertész Edina teljesen szabad kezet adott nekünk. Szerettem volna egy ördögös mesét. Egyre az járt a fejemben, hogy Az ördög három aranyhajszálát dolgoznám fel, amit nagyon szerettem gyerekként, de az sajnos nem magyar népmese, a magyar ördögös mesékhez pedig úgy éreztem, hogy nem tudnék érdemben hozzátenni. És akkor eszembe jutott a mese címéül választott szólás, és az ügyeskedő vándor alakja. Onnantól a mese mondhatni megírta magát.

Szerinted mi kell ahhoz, hogy izgalmas legyen egy mese?

Olyan szövegeket igyekszem írni, amiket én magam is szívesen olvasnék. Gondolom, így vagyunk ezzel mindannyian. Azokat a meséket szeretem, amiknek van alja, mondandója, egy megoldásra váró helyzet, egy erkölcsi dilemma, bármi, amiről el lehet töprengeni egyedül, vagy vitatkozni róla másokkal. Az sem baj, ha a humor is felüti a fejét, de ezt sosem szabad erőltetni, jobban szeretem például a helyzetkomikumot, ami a szereplők jelleméből, vagy a cselekményből fakad, mint a szójátékokat. A gyerekeknek szóló részek mellett a felnőttek is kapjanak kikacsintásokat. Ja, és egyáltalán nem ragaszkodom a lekerekített végekhez, imádom a nyitott befejezéseket.

Volt olyan népmese, amit gyerekként szívesen meghallgattál akár többször is?

A népmesék közül főleg az ijesztőket szerettem. A Hetedhétország című antológiában találhatók olyanok, amiket néhány mai szülő már biztos tiltólistára helyezett volna. Ezek voltak a kedvenceim, felnőtt fejjel is ezeket tartom érdekesebbnek.

Szerepeltek más történetek is a fejedben, mielőtt emellett döntöttél?

Csak Az ördög három aranyhajszála, de fogalmam sincs, hogy mit kezdtem volna vele.

Szebb_egy fokkal_az_ordognel_1Mit gondolsz, miben rejlik a főszereplő vándor csábereje?

Tökéletesen tisztában van vele, hogy nem szép, de mantraként szajkózza, hogy egy férfi akkor is szép, ha szebb egy fokkal az ördögnél, ahogy azt is, hogy milyen lányt szeretne magának. A sokszor ismételgetett mondatok pedig varázserővel bírnak. Ő is hisz bennük, és kis híján a lányokra is hatni tud általuk. De van egy másik olvasat is. A mesében szereplő lányok magányosak, tapasztalatlanok, és a vándor (aki lyukat tud beszélni bárki hasába, akinek van köldöke, már találkozott vele) csúnyán visszaél a hiszékenységükkel. Nem csoda, hogy a sokat látott és tapasztalt kocsmárosné hamarabb átlát a vándoron, mint a szőke és a barna lány. De azt hiszem, a mesében nem ők a legrászedhetőbb. Mindkettőjükön túltesz a vörös kislánya erényeit védelmező csősz.

Most te tehetsz fel kérdést a Világvége alsó egy szerzőjének. Ki lenne az és mit kérdeznél?

Edina, ha utazhatunk térben és időben, kik lennének azok a külföldi, vagy magyar szerzők, akár élők, akár elhunytak, akiket szívesen meghívtál volna közénk Világvége alsóra? Gondolom, jó hosszú a sor, elég, ha csak a kedvenceket emeled ki, esetleg elárulod, hogy miért pont őket választottad.

 

 

Fotó: Kerepeczki Anna