„Nyáron kellett karácsonyi hangulatba ringatnom magam” – Tamás Zsuzsa a Kicsi Mimi-sorozat karácsonyi részéről mesélt

„Nyáron kellett karácsonyi hangulatba ringatnom magam” – Tamás Zsuzsa a Kicsi Mimi-sorozat karácsonyi részéről mesélt


Már olvashattunk Kicsi Mimiről és az ovikezdésről, a nagytesóvá válással járó nehézségekről, testvérféltékenységről, vagy éppenséggel arról, milyen jó barátokat szerezni vagy nagycsoportos óvodásként felkészülni a sulira.  Tamás Zsuzsa, a Kicsi Mimi-sorozat szerzője ezúttal a nyuszicsalád ünnepi készülődéséről és a Távoli Erdő bajba jutott lakóiról mesél legújabb, karácsonyi kötetében.

A Kicsi Mimi-sorozat hatodik, karácsonyi részében a meghitt karácsonyi hangulaton túlmenően egy fontos témára hívod fel az olvasók figyelmét. Mesélnél egy kicsit erről a történetről, az erdő lakóiról és arról, hogy mire érdemes odafigyelni ebben az ünnepi időszakban?

Komoly kihívás volt megírnom ezt a mesét, és nemcsak azért, mert nyáron kellett karácsonyi hangulatba ringatnom magam, és a lapokra is karácsonyi hangulatot varázsolnom. Még csak nem is azért, mert meg kellett találnom a karácsonyban azt, ami esszenciális, ami mesekönyvbe illő, ami valódi – miközben egy nyuszicsaládról beszélünk, akik a maguk mesei valóságában nyilvánvalóan nem a Kisjézus születését ünneplik, nem tartozik a karácsonyi szokásaik közé, hogy megnézzék a templomi pásztorjátékot, és számomra még az is kérdés, vajon gyújtanak-e gyertyát hétről hétre az adventi koszorún (amennyiben az adventi koszorút nem csak egy dekoratív karácsonyi kelléknek tekintjük). De mondom, mindez eltörpült amellett, hogy valójában pontosan tudtam: az empátiáról, az egymásra figyelésről szeretnék mondani valami fontosat, egy olyan korban, amikor mintha elfeledkeztünk volna ezekről az értékekről.

Mimiék a Távoli Erdő bajba jutott lakóinak segítenek. Mire szeretnéd felhívni a gyerekek figyelmét a mesével?

Megrendít a gyerekek szenvedése. Egyszer részt vettem egy önkéntes akcióban: kisgyerekeket juttatunk hozzá egyszeri meleg vízben fürdéshez, tiszta ruhába öltözéshez. A gyerekek nem tehetnek semmiről. Nem érdemlik a sebeiket, a hólyagosra csípődött popsijukat, a zúzódásaikat. A hideget. A földön alvást. A mesét természetesen el akartam távolítani a konkrét élménytől, és „csak” arra akartam felhívni a figyelmet, ami általános: hogy mindig vannak körülöttünk olyanok, akiknek nemcsak átvitt értelemben, de szó szerint sem jut meleg(ség) még karácsonykor sem – gondoljunk rájuk.

Kicsi Mimi_karacsonya_2

Természetesen az ünnepekre való készülődés sem maradhat el. Ti hogyan szoktatok készülni a karácsonyra? Vannak szokásaitok, rituálék, amiket minden évben követtek?

Gyerekkorom meghatározó élménye volt, hogy az adventi időszakban többször összegyűlt a család, és együtt énekeltünk. Mivel apámnak nyolc testvére van, egész komolyan zengő éneklések voltak ezek. Ebből itthon csak a várakozás izgalmát, a gyertyagyújtás varázslatát és persze néhány éneket tudok átadni a kislányaimnak, de ezek bearanyozzák az ünnepre készülődés időszakát. 24-én mindig elmegyünk a gyerekekkel megnézni a pásztorjátékot a közeli templomban, utána gyakran még sétálunk egyet a környéken, és felkeressük az utcákat-tereket díszítő betlehemeket. Ezalatt otthon susognak a szorgos angyalszárnyak… 25-én nem maradhat el a nagy családi éneklés sem: a kilenc testvérnek 34 gyermeke lett, ezek vagyunk mi, az unokák, és egyre több a dédunoka is.

A kötet második történetében Mimi farsangra készül. Neked mi a legkedvesebb farsangi emléked?

Gyerekkorom egyik legkedvesebb farsangi emlékéből a jelmez hiányzik, megmaradt viszont egy tánc: Giczi Imrével roptuk a kacsatáncot, teljes önfeledtségben, míg valaki ránk nem szólt, hogy azt nem úgy kell. Talán tényleg el voltunk csúszva a – mai füllel egyébként rettenetes! – zenéhez képest, de minket pont annyira nem érdekelt, mint a Házibuli híres zárójelenetében Sophie Marceau-t. 🙂 Egyébként pedig Zsófi lányom élete első farsangja a legkedvesebb emlékem: sajnos Zsófi nagyon sokat betegeskedett, és az első két farsangról emiatt lemaradt. (Ezért is vezettük be az itthoni pótfarsangozást, amire néha márciusban került sor, és elmaradhatatlan kelléke a frissen sült fánk.) A nagycsoportos farsangra viszonyt szörnyen készültünk, és Zsófi olyan boldogan feszített a barátnői közt a házi készítésű jelmezében, hogy még most is egészen elérzékenyülök, ha rágondolok.
Kicsi Mimi_karacsony_2Mikor és hol találkozhatnak veled legközelebb az olvasók? Mit üzensz nekik?

December 15-én a Nyugatihoz közeli Örkény István Könyvesboltban egy meghitt délutánt tölthetünk együtt mesével, ajándékkészítéssel, beszélgetéssel és mézeskaláccsal. Horváth Ildivel szívesen írunk-rajzolunk az ajándéknak szánt kötetekbe! Olyan ez nekem, mintha még egy gyertyát gyújthatnék az adventi koszorún. Sok szeretettel várok mindenkit.

Rendeld meg itt: Kicsi Mimi karácsonya

Olvass bele itt: Kicsi Mimi karácsonya beleolvasó

Illusztráció: Horváth Ildi
Fotó: Bach Máté