„Képpé formálni az érzelmeket.” – interjú Simonyi Cecíliával, A tűz ösvénye illusztrátorával

„Képpé formálni az érzelmeket.” – interjú Simonyi Cecíliával, A tűz ösvénye illusztrátorával


A tűz ösvénye szerzője, Molnár Krisztina Rita és illusztrátora, Simonyi Cecília több éve dolgozik együtt jól összeszokott csapatként, érzékenyen rezonálva egymás gondolataira. A Térforgó-sorozat legfrissebb részében azonban nem csupán békés, derűs, családi jelenetekről olvashatunk, hanem a hétköznapok történései alatt megbúvó érzelmi hullámvölgyeket, civódásokat, és egy szerelem kibontakozását is megélhetjük. Simonyi Cecília interjúnkban többek között arról mesélt, miért jelentett kihívást számára a könyv ezen momentumait illusztrálni.

Már több könyvön dolgoztatok együtt Molnár Krisztina Ritával a Maléna kertjétől kezdve a Kréta-rajzon át egészen A tűz ösvényéig. Fel tudnád idézni együttműködésetek kezdetét?

A kezdet Krisztina Különlét c. verseskötete volt, 2008-ban, ebbe készítettem illusztrációkat az egyes versciklusok elé. Legeslegelső (kiadott) illusztrációs munkám volt, amit pár hónapos kisfiam mellett csináltam. Egy hétnapos nyaraláson, óramű pontosságú háromórás alvásai alatt, minden délután egy képpel készen kellett lennem. Így kezdődött. A következő munkánk a Maléna kertje volt, aminek első részletét Krisztina az Aranyvackor pályázat 2011-es, „átváltozás” témájú felhívására írta meg, én készítettem hozzá három képet és beadtuk. A Naphegy kiadó különdíját kapta a szöveg, és 2013-ban megjelent a regény – az első gyerekkönyv, amin együtt dolgoztunk.

A tűz ösvénye a Térforgó-sorozat második részeként jelent meg. Mi jelentette számodra a legnagyobb különbséget az első és a második kötet illusztrálását illetően?

Az első kötet egy konkrét helyhez – Lillafüred – kötődő megbízás volt, része egy nagyobb projektnek. Ennek kapcsán azon a tavaszon sok időt töltöttünk, és töltöttem egyedül is ott, és sétáltam végig azon az útvonalon, amit a történet is végigjár. A képeken visszaköszönnek lapulevelek, kerítések, a hegyek vonalai, egy kert, a tó, kopott csónakok, és sok más, ami a történetben is benne van. A második kötet helyszínén nem jártam, itt a szövegre, néhány fotóra, és a fantáziámra támaszkodhattam. Az első kötetnél koncepciót is kellett alkotni, a másodiknál a kapcsolódni hozzá. Nyilvánvaló különbség a két elem, a víz és a tűz, ami köré a kötetek szövegei rendeződnek. A víz könnyebb volt, könnyebb volt megtalálnom magamban, az illusztrációimban ezt a minőséget. A tűz nem adódott azonnal.

tuzosv-5-fin

Hogyan szoktál nekiállni egy könyv illusztrálásának? Milyen munkamódszereid vannak?

Sokszor elolvasom a szöveget. Lefirkálom a kulcsszavakat, kis képeket, bármit, ami megfogalmazódik bennem, megjelenik előttem. Felgöngyölítem a vezérfonalakat, amikre felfűzhetőek az illusztrációk. Keresgélek. Téli növényi motívumok után (augusztusban), 12-13-14 éves gyerekarcok és testarányok és kamaszruhák után, Vesta tűzhely és régi zsidó sírkövek után… Tehát van mindig kutatómunka. Gyűjtök mindenfélét, aztán rendezgetni kezdem, alakítom ki az adott könyvhöz a magam vizuális nyelvét. Előbb-utóbb rátalálok a fő színekre. Keresem a karaktereket. Keresem a motívumokat – itt például a lángot, a tollat, a téli növények ornamentikáját. Azt a minőséget magamban, amit a szöveg hordoz, és azokat a belső képeket, amikben ezt meg tudom fogalmazni.

A történet egy mozaikcsalád hétköznapjairól szól. Mit gondolsz Krisztina Rita Térforgó-sorozatáról?

Hogy mit jelent az, hogy család, a legfontosabb referenciapontok egyike egy gyerek számára. S erre választ adni ma már nem olyan egyszerű. A Térforgó kisregényei bátran és nyíltan szólnak arról, hányféleképpen kapcsolódunk, szeretünk, tartozunk össze. Hogy a derűs mellett vannak szomorkás, fáradt, dühös hétköznapok, helyzetek is, s hogy mindez az élet szerves része. Hogy ugyanakkor a család továbbra is szövet, ami megtart, definíciót ledobó sokféle formájában is. És minden nap új nap… – ez még A víz ösvénye egyik kulcsmondata, de számomra kulcsmondat marad a tűz ösvényében is. Lehet kimondani, ha rosszul esik, amit a másik tesz, és aztán lehet továbbmenni, és újra megfogni a kezét.

tuzosv-1-fin

A tűz ösvényében megismert nagycsalád életében a hétköznapi történések mögött időről időre feszültségek, érzelmi hullámvölgyek jelennek meg. Milyen eszközökkel tudod megjeleníteni ezeket az illusztrálás során?

Sok mindent fejezek ki szimbólumokkal, színekkel, növényekkel. Ennek a kötetnek a színei a tűzvörösek és a hűvös kékek. A pálinka, a vér, a sülő malac, a dühkitörések, a tűzhely. A tél, a kihaló falu, a kamaszlány melankóliája. Gesztusok, mozdulatok. Nem volt könnyű, megdolgoztatott ez a feladat. Gyerekkönyv-illusztrátorként, még Krisztina illusztrátoraként is – nagyon gyakran a hangsúly a „békebeli”, meghitt, kedves helyzetek megjelenítésén van. Kellett keresnem azokat a belső képeket, amik nem ezek, mert ez a könyv nem erről szól – Krisztina is visszajelezte, hogy élesítsek bátran – és magamban is meg kellett keresnem, hol vannak ezek az érzelmek, mit csinálok velük, és hogyan tudom őket képpé formálni.

Volt olyan rész a regényben, ami magával ragadott? Ha igen, elmesélnéd nekünk, melyik volt az, és miért?

Sok kedvenc részem van. Az egyik, amit nagyon szeretek, ahogy Eszter fogadja a bepálinkázott Balázst…
tollak

Milyen technikával készíted a képeidet?

Változó. Szeretem minden könyvhöz megkeresni azt a technikát, amit a szöveg „meghív”. A Maléna kertjében rézkarcok és kollázsok vannak, a Kréta-rajzban akvarell és linómetszet, a Pán Péterben archaikus fotó. A Térforgó sorozat valamiért egy tiszta technika felé visz, a Víz ösvényében még volt egy kevés kollázs, de a Tűz ösvénye már tisztán akvarell, és a képek is egyszerűsödnek. Ez talán a szöveg szikársága – csak párbeszédek és gondolatfolyamok – is hívja, és belőlem is valahogy ez jön.

Mit láthatunk tőled legközelebb?

Nem tudom még. Egy időre szeretném félretenni az illusztrálást, sok várólistás ötletem van, amiknek neki szeretnék állni. Ezeknek mind van köze az illusztrációhoz, de nem konkrét könyvek.

Hol találkozhatnak veled az olvasók?

Legközelebb a Két Egér könyvesbolt Téli Szalonján lesznek kiállítva képeim.

 

Illusztráció: Simonyi Cecília