„A könyvek elmondanak valami olyasmit helyettük, amit szívesen adnának útravalóként a gyerekeiknek, unokáiknak” – Boldizsár Ildikóval beszélgettünk

„A könyvek elmondanak valami olyasmit helyettük, amit szívesen adnának útravalóként a gyerekeiknek, unokáiknak” – Boldizsár Ildikóval beszélgettünk


Idén tíz éve, hogy megjelent Boldizsár Ildikó és Szegedi Katalin Királylány és Királyfi születik című kötetei. Azóta óriási utat járt be a két mese, a francia és lengyel kiadás után most Kínában, a Shandong Pictorial Publishing House gondozásában jelennek majd meg. Ebből az alkalomból kérdeztük Boldizsár Ildikót a mesék megszületésének előzményeiről, Szegedi Katalin illusztrátorral való közös munkáról, arról, miért volt nehéz a női létezésről egyszerűen mesélni.

Emlékszel még, hogy született meg a Királyfi és a Királylány születik című kötetek ötlete 2009-ben?

Nagyon szeretek Szegedi Katalinnal beszélgetni, ilyenkor szakmai kérdések is szóba kerülnek. Ő vetette fel, hogy nagyon szeretne királylányokat rajzolni, tele van a feje és a keze szebbnél szebb nőalakokkal. Annyira szépen beszélt róluk, hogy én is elkezdtem őket látni. De nem mint egy történet szereplőit, hanem mint „minőségeket”. Aztán végiggondoltam, hogy tulajdonképpen mit is jelent a „királylányság”. Így született meg az első kötet, amit aztán szinte magától értetődő módon követett a királyfis könyv.
Kiralyfi_szuletik_Boldizsar_Ildiko

Volt olyan mese, amit meseterapeutaként segítségül hívtál és segített átlendülni bizonyos, nehezebb élethelyzeteken vagy segített komplikált helyzetek kezelésében? Tudnál ajánlani az olvasóknak pár mesét egy-két tipikusan nehéz élethelyzetre?

Egy meseterapeuta csak akkor hiteles, ha maga is a mesék rendjére fűzi fel az életét. Ebből lehet ugyanis a legtöbbet tanulni. Mivel minden élethelyzetnek van egy mesebeli párja, már csak az a kérdés, hogy ez hol található. Ehhez rengeteg mesét kell ismerni, és tudni kell arról is, hogy melyiknek milyen hatása van. A meseterápiában azonban nem az élethelyzetre választunk mesét, hanem az élethelyzetet kísérő érzelmi állapotokra. Mindenki másképp éli meg ugyanazt a krízist, betegséget, kibillentséget. Ezért nem tudok „általánosságban” meséket ajánlani.

A Királyfi és Királylány születik kötetek 2009-ben jelentek meg, azóta több utánnyomást is megértek. Szerinted miben áll a két kötet sikere?

Nem tudom. Bevallom, egyetlen könyvemnél sem tudnám megmondani, miért szeretik az olvasók. Nem is kutatnám. Attól félek, hogy ha ismerném az okokat, ez fölösleges szorongásokat vagy megfeleléseket szülne bennem. Az alkotás szabadsága épp attól függ, hogy mennyire képes valaki függetleníti magát akár a jó, akár a rossz kritikáktól.
Kiralylany_szuletik

Mi volt a legszebb, vagy legemlékezetesebb visszacsatolás a könyvekkel kapcsolatban?

Rengeteg levelet kapok szülőktől és nagyszülőktől. Hálásak azért, hogy a könyvek elmondanak valami olyasmit helyettük, amit szívesen adnának útravalóként a gyerekeiknek, unokáiknak. Ezeket a leveleket nagy szeretettel őrzöm. Ám a legemlékezetesebb az volt, amikor egy francia kislány vendégeskedett nálunk a szüleivel. Akkor találkoztunk először, ő nem is tudta, hogy én meséket írok. Mivel nem beszélek franciául, gondoltam, megmutatom neki a Királylány születik francia kiadását, hadd olvasgasson, amíg mi beszélgetünk. Legnagyobb meglepetésemre azt mondta, hogy ezt a könyvet ő ismeri, mert megvan az iskolai könyvtárban. Egy kisvárosi iskoláról van szó. Ez nagyon megható pillanat volt.

A Királylány és Királyfi születik köteteket sok esetben újszülötteknek viszik ajándékba. A kötetekben található „értékek” közül melyek a legfontosabb útravalók szerinted?

Nekem mindegyik nagyon fontos, nem tudnék közülük választani. Szeretem az embereket „egységben” látni, és a könyvek sem azt akarják sugallni, hogy ezek közül az „értékek” közül csak az egyikre vagy másikra van szükség. Együtt tudnak megmutatni egy harmonikus, kiteljesedett egészet.
Kiralyfi_szuletik_Boldizsar_Ildiko_2

Egy korábbi interjúban, még a Királylány születik első megjelenése kapcsán mesélted, hogy milyen nehézségekkel járt az, hogy végtelenül egyszerűen mesélj a női létezésről. Emlékszel, miért volt ez nagy kihívás?

Igen, emlékszem, és ez a mai napig nagyon nehéz. A közhelyek, az általánosságok, a női magazinok „nőképe”, a nemi identitás körüli zűrzavar, az előítéletek és a gender-problémák mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy nehéz megtalálni a megfelelő szavakat a témával kapcsolatban. Végül nekem ebben is a mesék segítettek, ezekből kiindulva tudtam összerendezni a gondolataimat.

Ha jól tudom, fordított munkamódszerrel dolgoztatok. Szegedi Kati készítette az illusztrációkat, és te írtad hozzájuk a szöveget. Volt hasonló tapasztalatod korábban? Ez a mechanizmus megkönnyítette vagy megnehezítette a munkát?

Katával nagyszerűen lehet dolgozni minden üzemmódban. Teljesen jól kiegészítjük egymást. Ő pont ugyanazt látja, amit én leírok, és fordítva is igaz: a képei mögött én is „hallom” a történeteit. Ehhez persze nagyon jól kell ismerni egymást két embernek, mert könnyen keletkezhetnek félreértések. Ritka együttállás, mással még nem próbáltam ki.
Kiralylany_szuletik_3

A közeljövőben Kínában, a Shandong Pictorial Publishing House-nál is megjelennek a kötetek. Milyen érzés, hogy e távoli országban élő gyerekeknek is a te könyvedből olvasnak majd fel a szüleik?

Két évvel ezelőtt ott voltam a pekingi könyvvásáron, és tanúja lehettem azoknak a pillanatoknak, amikor a gyerekek levették a polcról a könyveimet. Messziről figyeltem őket, és nagyon izgultam. Vajon mennyi ideig tartják kézben? Rögtön visszateszik? Lapozgatják? Mit tükröz az arcuk, testtartásuk? Nagy öröm volt látni, hogy hosszasan nézegetik a képeket, kérdeznek a szülőktől, előre- és hátralapoznak, barátkoznak vele. Fantasztikus érzés, hogy a francia és lengyel kiadás után most Kínában is ismerni fogják a gyerekek.

Végezetül: mi a te legfőbb útravalód bárkinek, függetlenül attól, hogy gyerek vagy felnőtt az illető?

Az, hogy legyenek kíváncsiak! Ne veszítsék el az érdeklődésüket a világ és egymás iránt. Kutassák a létezés titkait, és tiszteljék mindazt, amit ennek során felfedeztek, megismertek.

Fotó: Valuska Gábor