„Szeretem, ha az illusztrációk teret adnak a játéknak” – interjú Nagy Diána illusztrátorral

„Szeretem, ha az illusztrációk teret adnak a játéknak” – interjú Nagy Diána illusztrátorral


Nemrég jelent meg tematikus népimondóka-sorozatunk első, számoló, kiszámoló, hintáztató népimondókákat tartalmazó kötete, melyhez Nagy Diána készített letisztult, vidám, böngészhető, játékos illusztrációkat. Most őt kérdeztük karrierje kezdetéről, az Egy kismadár kettőt lép című kötethez készített képek hátteréről, munkafolyamatokról.

Kérlek, mesélj kicsit magadról az olvasóknak. Mikor jöttél rá, hogy grafikus szeretnél lenni? Milyen út vezetett a célod eléréséig?

Hogy pontosan mikor jöttem rá, nem tudom. De harmadikos gimnazista (tizenegyedikes) koromban kezdtem a felvételire készülést: heti 24 órában tanultam rajzolni Kopek Ritánál. Ez nem kevés kitartást kíván egy kamasz lánytól, tehát ekkor már elég elszánt voltam, édesanyám pedig támogatott. Egyértelmű volt, hogy az Iparra (ma már MOME) akarok járni, és egy kis kitérő (ELTE Progmat) után sikerült is: felvettek. A Grafika szak elvégzése után (ahol olyan mestereim voltak, mint Maczó Péter, Molnár Gyula, Pálfi György, Zsótér László) diplomáztam Tanár szakon is, és jelentkeztem a Doktori Iskolába, ahol 2014-ben szereztem DLA fokozatot. Sokat jelentett, amikor valamilyen pályázaton díjat nyertem, vagy beválogatták a munkámat egy-egy rangos kiállításra. De tulajdonképpen a célomat még mindig nem értem el, a tanulást és a fejlődést sosem lehet (és szabad) abbahagyni.
szamolos_mondoka_Nagy_Dia_

Nemrég jelent meg kiadónk gondozásában számoló, kiszámoló, hintáztató mondókákat tartalmazó kötet a te illusztrációiddal. Mennyi idő állt rendelkezésedre a munka elkészítésére?

Valójában nagyon kevés, mert amikor a Naphegy Kiadó felkért a munkára, még javában valami máson dolgoztam, ami, – ahogy az lenni szokott – el is húzódott. De persze közben már a gondolataim folyton a mondókák körül forogtak. Alakult a fejemben a könyv, amikor pedig tudtam, vázlatokat skicceltem hozzá. Végül kb. 3-4 hét nagyon intenzív munkával készültek a végleges illusztrációk.

Milyen technikával, hogyan készíted az illusztrációkat? Készítesz vázlatokat?

Digitálisan, számítógépen rajzolom meg a végleges illusztrációkat, de igen, természetesen mindig van vázlat, füzetbe, ceruzával, vagy tűfilccel, és általában kisméretű. Ezek sokszor nem is értelmezhetőek másnak, csak nekem emlékeztető egy ötletre, máskor viszont bennük van egy-egy karakter lényege. És az nagyon fontos, hogy egyben lássam az egész layout-ot, mert nem elég, ha egy-egy oldalpár külön jól működik.
IMG_3954egykismadar_nezo7Egy vázlat a számolós mondókákat tartalmazó kötet egy oldalához, alatta a kész kép

Illusztráltál már korábban mondókás kötetet? Mi volt a legnagyobb különbség a régebbi munkáid és az Egy kismadár kettőt lép között?

Mondókás kötetből ez volt az első. A korábbi munkáim vagy egy-egy történethez kapcsolódtak, vagy tárgyakat, fogalmakat kellett megjelenítenem kisebbek számára, esetleg foglalkoztatókönyvet vagy színezőt tervezni. Ez a mondókás kötet egészen más volt: néha csak ültem és meredtem magam elé, és próbáltam elképzelni, hogy hogyan is kellene az egymáshoz egyébként tartalmilag nem nagyon kapcsolható szavakat egy oldalpáron megjeleníteni. De pont ettől volt nagyon élvezetes is a munka, hogy ki kellett találnom a leglehetetlenebbnek tűnő kapcsolatokat is.
Nagy Dia_mondoka_

Melyik mondóka ábrázolása volt a legélvezetesebb és melyik a legnagyobb kihívás?

Nem igazán tudnék választani, sok kedvencem van, és nem nagyon volt közte olyan, amelyik ne jelentett volna kihívást. Nagyon szeretem a két Egy előre mondókát, mert nagyon szépen szemlélteti (remélem, már képileg is), ahogy egy picike írásjel meg tudja változtatni valaminek a jelentését. De a hintázó savanyú borsólét is kedvelem, a képzeletbeli papírboltnál pedig nem is tudom, hogy látszik-e rendesen minden részlet, úgy belevesztem, amikor rajzoltam.

Nagy Dia_mondoka___

Több könyved is jelent már meg külföldön, méghozzá a neves, francia MeMo Kiadónál. Hogyan találtak rád? Milyen volt velük dolgozni?

Kárpáti Tibor ajánlott be hozzájuk, amiért mindig nagyon hálás leszek neki. Nagyon izgalmas volt a közös munka, és remélem, még lesz alkalmam velük könyvet csinálni. És ami jó hír, hogy a náluk megjelent könyveim megjelennek majd Kínában is.

Az Egy kismadár kettőt lép számolós mondókákat tartalmazó gyűjteményen túlmenően egy rendkívül gondosan megtervezett könyvtárgy is, melyben a képeknek is van egy sajátos ritmusuk. Milyen szempontokat tartottál szem előtt a tervezés során?

Nagyon szerettem volna, hogy olyan könyv legyen a végeredmény, amit én is szívesen lapozgatok, ami az elejétől a végéig koherens vizuális világot teremt, mégis minden mondókánál mutat valami újat. Szeretem, ha az illusztrációk egyszerre stilizáltak, de tartalmaznak apró, böngészhető részleteket is. És szeretem, ha teret adnak a játékra – ha az olvasó is nyitott rá –, ahogy itt pl. több helyen lehet követni szitakötő, vagy lepke útját, számolni csillagokat, vagy akár buborékot, a pad pedig attól hasad, hogy csukom/nyitom a könyvet. Mindig nagy felelősség, hogy amit ábrázolok, az ne legyen téves, ezért kutatómunkát is kellett végeznem, mert pl. nem tudtam, hogy néz ki egy csobolyó. A színeket pedig igyekeztem úgy választani, hogy kontrasztos, de harmonikus képek szülessenek, amik fenntartják a kis olvasók érdeklődését is.

A számolós mondókákat tartalmazó gyűjteményt itt tudod kedvezményes áron megrendelni: Egy kismadár kettőt lép