Karantén kitekintő 2. rész – Interjú Tamás Zsuzsával

Karantén kitekintő 2. rész – Interjú Tamás Zsuzsával


Frissen indult interjúsorozatunkban többek között arról kérdeztük szerzőinket, illusztrátorainkat, mivel töltik mindennapjaikat a karanténban, hogyan próbálják az új helyzetben is megteremteni az egyensúlyt, mely könyveket olvassák gyerekeikkel. Ezúttal Tamás Zsuzsa, a nagysikerű Kicsi Mimi-sorozat , Mesék a teljességhez és a Macskakirálylány  című kötetek szerzője az új helyzettel járó tapasztalairól.

Hogy telnek napjaid a karanténban?

Köszönöm, egész jól. Az az igazság, hogy a mi családunkat nem rendíti meg önmagában a bezártság. Egyrészt nem is vagyunk egészen a négy fal közé szorulva: a lakásunkhoz tartozik egy saját kertrész, ahová bármikor kiléphetünk anélkül, hogy a házbéliekkel érintkeznénk. A gyerekek sokat játszanak odakint, amikor jó idő van. Másrészt, be kell vallanom, amúgy sem voltunk azok a feltétlenül kimozdulósak: szeretünk itthon lenni, szeretünk együtt lenni, nem hajszoljuk a programokat. Persze az új helyzet sok terhet ró most a szülőkre: elsődlegesen meg kell teremtenünk a gyerekek érzelmi biztonságát; aztán meg kell küzdenünk a távoktatás okozta speciális kihívásokkal; közben persze olyan elemi dolgokról is gondoskodni kell, mint a mindennapi kenyerünk.
icipici házikó_Tamás Zsuzsa
Tamas_Zsuzsa_kishaz

Milyen új kihívások elé állít a megváltozott helyzet?

Ahogy a fentiekből is kitűnik, több fronton teljesítenem kell, mire eljutok odáig, hogy a saját dolgaimmal foglalkozhassak. Írni eddig is itthon írtam, ez tehát nem változott. De eddig szörnyen tudtam sajnálni magam, ha betegség miatt huzamosabb ideig itthon maradtak a gyerekek – ez az önsajnálat azonnal elmúlt, amint bejelentették az iskolák bezárását. Megkönnyebbültem, hogy nem szülői engedetlenségből kell itthon taratanom a gyerekeket, és tudomásul vettem, hogy március 16-tól egy új életre kell berendezkedni.
Tamas Zsuzsa_babahaz

Van trükköd a napi rutin megtartására? Alakítottál ki új szokásokat?

Természetesen megváltoztak a dolgok. „Régen” reggel kilencre hazaértem a napi bevásárlással, és mielőtt bevetettem volna az ágyakat, kipakoltam volna a mosogatógépet, először is megfőztem a második kávémat, és élveztem, hogy csendben elkortyolhatom. Ekkor végiggondoltam a teendőimet, írnivalóimat, és igyekeztem a reggeli rutint mihamarabb elintézni, hogy leülhessek dolgozni. Ez a „rituális” rákészülés a
munkára most elmarad – egyébként sokkal kevesebb kávét iszom –, viszont összességében sokkal koncentráltabbnak érzem magam. Jót tesz, hogy egy hétre előre bevásárolunk, hogy előre megtervezem a heti menüt, hogy a napomat nem szabdalják szét az ide-oda szaladgálások. (Eddig a nap végén általában gratulált a telefonom: megtettem a napi 10.000 lépést.) Írásra mostanában ebéd után találok magamnak időt.

Megmutatnád az olvasóknak az otthoni munkaállomásod?
Tamas Zsuzsa_munkaban
IMG_20200331_100619

Ha írok, az íróasztalomnál írok. De „munkaállomás” a konyha is, ahol most sok időt töltök. És a gyerekszoba, a konyhaasztal, a kanapé – minden helyszín a lakásban, ahol leckét lehet írni.

Mit olvasol a karantén ideje alatt?

Bevallom, a szokásosnál kevesebb időm jut „örömolvasásra”. A gyerekeknek sokat olvasok, de az éjjeliszekrényemen csupa félbehagyott könyv áll halomban. Talán nem véletlen, hogy a legnagyobb örömmel a Harry Potter varázsvilágába feledkezem bele: szerintem ez egyfajta szelíd menekülés, de legalábbis egyik világból a másikba való átlépés a részemről.

Milyen meséket ajánlanál a kisebbeknek és milyen könyveket a szülőknek?

Nem biztos, hogy (ebben a pillanatban) szükség van speciálisan erre a helyzetre reflektáló könyvekre. Ahogyan már említettem, a legfőbb szülői feladatunk a gyerekek érzelmi biztonságának megteremtése, megtartása: ennek egy óvodásnál lehet, hogy éppen az az eszköze, ha százszor és ezerszer felolvassuk a kedvenc könyvét, kedvenc meséjét. Persze nem véletlen, hogy több családban most került le a könyvespolcról a Kétévi vakáció: általános iskolásoknak remek választás. Én most a betegséges könyveketkerülöm, mert a világjárvány nem egy szimpla megfázás, és ha „közelebb jön”, ha felüti a fejét ismerősök, rokonok között, bizony nem biztos, hogy a Boribonból, Kicsi Mimiből ismert forgatókönyvet fogja követni. (Viszont akit érdekel, mit üzennek a népmesék a járványokról, rákereshet Bajzáth Mária ezzel kapcsolatos három részes gyűjtésére a neten.) Én tegnap inkább arra tettem kísérletet, hogy egy kicsit képzeletben barangoljunk Budapesten: ehhez Schmal Róza Budapesti böngészőjét és Mosonyi Aliz Mesék Budapestről című könyveit vettem elő (utóbbit 1985-ben jutalomkönyvként kaptam kitűnő tanulmányi eredményemért, úgyhogy egyúttal az időben is utaztam egy kicsit).
Mosonyi Aliz_Háy Ágnes_mesekönyv
Milyen terveid vannak az idei évre, ha véget ér a jelenlegi helyzet?

Nem akarok borúlátónak tűnni, de egyelőre nem látom a jelenlegi helyzet végét. Így aztán alig-alig van tervem a jövőre: most a jelenben élek. Igyekszem dolgozni, abból előbb-utóbb mindig lesz valami. Most már biztos, hogy több májusra várt könyvem nem jelenik meg májusban. Többek közt az első – felnőtteknek szóló – regényem sem. Ez egy észszerű döntés, nem is bánkódom miatta. Viszont úgy érzem, ha majd mégis megjelenik, sok más meg nem jelent könyvvel együtt, az ünnep lesz: nemcsak a könyvé, az életé.