Karantén kitekintő 7. rész –Interjú Horváth Ildivel

Karantén kitekintő 7. rész –Interjú Horváth Ildivel


A Karantén kitekintő 7. részében Horváth Ildi, a Kicsi Mimi-sorozat illusztrátora mesél arról, mivel tölti mindennapjait a karanténban, hogyan próbálja az új helyzetben is megteremteni az egyensúlyt, milyen olvasmányokat ajánl a gyerekeknek és a felnőtteknek.

Hogy telnek napjaid a karanténban?

Nálam az a helyzet áll fenn, hogy én már évek óta “karanténban” élek, dolgozom. Ez persze csak félig vicc. Nyolc éve foglalkozom illusztrálással, azóta otthonról dolgozom, minimális személyes kapcsolattartással. Mivel egy kis, vidéki faluban lakom, a munkával kapcsolatos ügyeket emailen vagy telefonon bonyolítottam eddig is. Így az én életemben, az eddigiekhez képest nem történt nagy változás. Az már viszont egy extrém és kényszerítő tényező, hogy a gyermekeim, egy 10 éves és egy 7 éves kislány is itthon vannak, szóval ők eléggé megbolygatták az eddig kialakult napirendemet. Munkára csak délután néhány óra erejéig futja, ilyenkor a férjemmel mennek el a gyerekek a környékre kirándulni, és este altatás után tudok leülni rajzolni. Röviden megválaszolva a kérdésedet, eléggé strapásan telnek a napjaim.

Milyen új kihívások elé állít a megváltozott helyzet?

Konkrétan újra kellett építenem az életünket, aminek örülök is, meg nem is. Napi szinten gyakorolhatom az elengedést, a spontaneitást, és persze a türelmet. Ezekből az utóbbi időkben már egyre kevesebb volt, szóval most aztán igyekszem a maximumot kihozni a helyzetből. Személyiségfejlesztő tréningnek próbálom felfogni a helyzetet. Mint oly sokaknál, az én napirendem része is lett a kenyérsütés, a rendszeres főzés, kézimunkázás a lányokkal, és persze a folytonos rendrakás, mind kívül, mind belül. Az egyik szűk paraméter az idő lett. Végtelen mennyiségű időt emészt fel nálunk ez az új létforma, még este 10 körül is nehezen tudom a gyerekeket ágyba parancsolni, mindig akad valami írtó fontos, halasztást nem tűrő játszani való, (aminek azért titkon örülök). Egyszóval az idővel való gazdálkodás talán nekem a legnehezebb. Ja, és a másik fontos kihívás, amivel meg kell bírkóznom: a szabadság elvesztése, az összezártság….. de hát ez most mindenki számára kijutott, nem szorul magyarázatra.
Interju naphegy-2Van trükköd a napi rutin megtartására? Alakítottál ki új szokásokat?

Azt iskolás családoknál ugye a napirend eleve adott, ez nálunk is hasonló. A délelőtt közös tanulással telik, szóval ilyenkor vannak lopott perceim a levelek megválaszolására, egyébre nincs is idő, majd az ebéd készítéssel kell foglalatoskodni. A délután szabad, itt ahogy alakul. Sokszor terelem a lányokat a kert felé, ami szerencsére hatalmas, és tele van izgalmas, és kevésbé izgalmas feladatokkal, lehetőségekkel. Tehát mi ezen a skálán belül mozgunk. Napi rutin tartásában nem vagyok túl fegyelmezett, nem is bírom a monotóniát, szóval trükköt nem tudok megosztani. Új szokásom talán az lett, hogy igyekszem minden napot maximálisan megélni, és arra helyezem a hangsúlyt, ami éppen foglalkoztat. Szerencsére a gyerekek szinte mindenre vevők, nem kell őket nagyon győzködni, hogy mit csináljunk. Ha látják rajtam a lelkesedést, az rájuk is átragad: néha a kertészkedés van túlsúlyban, máskor az együtt játék, vagy kézműveskedés. De ez sem rutinszerű, sokszor egyszerűen azt csináljuk, amivel ők rukkolnak elő.

Megmutatnád az olvasóknak az otthoni munkaállomásod?

Interju naphegyHú, ez most kemény dió lesz, ugyanis pár hónapja alakítottam ki az emeleten egy pici raktárszobát munkahelynek, ami egyelőre stagnál. Nem jutok egyről a kettőre. A frissen festett szobában, pucér falak között, rengeteg doboz festőszerekkel, papírokkal, rajz mappákkal tele várnak még arra, hogy méltó helyükre kerüljenek, szóval azt a kis sarkot mutatnám be, ahol az effektív rajzolás történik.
Interju naphegy-3Mit olvasol a karantén ideje alatt?

Sok mindent, ami gondolat ébresztő: mese elemzéseket, életrajzi vagy éppen spirituális írásokat. Csipegetősen olvasok, sok könyvet egyszerre. Pl. Clarissa Pinkola Estés: Farkasokkal futó asszonyok, Magyar népmesék, Marlo Morgan: Vidd hírét az igazaknak.

Milyen meséket ajánlanál a kisebbeknek és milyen könyveket a szülőknek?

Hát mindenképp olyan könyveket, amik “tudat módosítók”. Kérdéseden egy kicsit elgondolkodva, azt hiszem most minden korosztálynak egyöntetűen a népmeséket ajánlanám, mindenféle népek meséjét. A népmesék visszavisznek minket abba az állapotba, tapasztalásba, amit álmodáskor megélünk. Úgy gondolom, ez az eredendő gondolkodásmódja, elmeműködése az embereknek. Írtó fontos lenne ezt az elnyomott részünket fejleszteni, táplálni ebben a bal agyféltekés világban. A népmesék értelmezése nagyon jól megdolgoztatja a begyöpösödött agytekervényeket: jó hatással van a koncentrációra, a képalkotásra, szimbólumfejtésre.

Milyen terveid vannak az idei évre, ha véget ér a jelenlegi helyzet?

Sokat szeretnék emberekkel beszélgetni, kirándulni, utazni, esténként borozgatni, jókat nevetni a barátokkal. Remélem, egy része legalább összejön.